Piton Edevis - Béke

Szomorú, de nagyon csúcs lett. Nekem nagyon tetszik. :)

 1981. 12. 24.
 Karácsony énekek dallamai töltötték be az Abszol út zsúfolt utcáit. Hiába azonban a karácsony, senkinek nem volt jó kedve. Voldemort Nagyúr "virágkorát" élte, csak két férfi nevetgélt az egyik bolt pénztáránál, sokan furcsán is néztek rájuk. Táskákkal megrakodva léptek az utcára. - Szerinted mikor jönnek rá a csalásra? - kérdezte a sármosabb férfi mosolyogva barátjára pillantva. - Nem tudom Sirius, de nekem valahogy nincs kedvem megvárni míg kiderül a dolog - felelte a másik, majd elindult a Foltozott Üst felé. - Ugyan James - veregette meg társa vállát Sirius - csak leprikón arany. Mi baj lehetne? Ránk küldenek néhány aurort? - Még az is lehet, szóval lépjünk le most azonnal - sűrgette James barátját. - Hát jó - egyezett bele fejcsóválva a soványabb - Az iskolában sokkal belevalóbb voltál, ugye tudod? - kérdezte, aztán megragadta a kék szemű karját és elhoppanált vele Roxmortsba.
*
 - Sirius! - csattant fel James. - Most meg mi a baj? - értetlenkedett a tetoválásos - Megiszunk valamit a Három Seprűben és mehetünk is. - Ideje lenne felnőni Tapmancs, nem maradhatsz örökké ilyen - szidta James társát - Egyébként pedig vár a családom, szóval nem ülök be sehova - tiltakozott, majd néhány lépést hátrált. - Egy vajsörről lenne szó, Ágas - kérlelte Tapmancs. - Nem - mondta határozottan, ellentmondást nem tűrően a Tekergő és azonnal Godric's Hollowba hoppanált.
 *
Elhagyatott utcába érkezett, innen a főtérre ment, majd tovább állt és sietett a házukig a táskákkal együtt. Amint a ház elé ért elszörnyedt. A lakás egy része romokban hevert. Ledobta az ajándékokat, előkapta pálcáját a szebéből és bement a romok közé. Átkutatta az alsó szintet, ahol hatalmas volt a rumli, de nem talált semmit és senkit. Felszaladt a következő szintre, de érezte, hogy már túl késő. A hálószobához érve, lassan betolta a félig leszakadt ajtót. Az első, amit megpillantott, felesége élettelen teste volt a kiságy mellett. Lehajolt, felemelte az elernyedt testet, majd megpróbálta kitapintani a pulzusát, de reménytelen volt, meghalt. Magához szorított a még meleg testet, férfi létére felzokogott és könnyeivel átáztatta felesége haját. A következő pillanatban a kiságyba nézett. Fia nem volt bent. Felordított fájdalmában. Úgy érezte széttépték a szívét. Magát okolta az egészért, ha időben hazajött volna és nem Siriusszal múlatja az időt ez az egész meg sem történt volna. Hosszú perceket töltött magatehetetlen állapotban, mikor a Dumbledore család legidősebb tagja, Albus, megjelent a fiával. Átvette a gyereket és az ő érdekében próbált lehiggadni. - Felesleges magad okolni a történtekért - nyugtatta Dumbledore halkan. - Akkor is az egész az én hibám - suttogta James miközben Harryt ringatta. - Jöjjön, itt nem maradhat, jobb nem lesz - mondta Albus, felsegítette a földről a megtört család apát és elkísérte magukhoz. * 1998. 12. 25. A végső csatában rengetegen részt vettek, de rengetegen meg is haltak. James Potter és fia, Harry Potter is a harcolók közt volt. Mindketten keményen álták a sarat. James, ahogy tudta védte fiát, Harry pedig a Sötét Nagyúr ellen küzdött. Hiába minden védelem és segítség Harry Potter is eltávozott, azoban halála nem volt hiábavaló; Voldemort meghalt, a halálfalóknak befellegzett. Mindenkin urrá lett a megkönnyebbülés és az öröm, kivéve a sötét hajú férfin.
*
2001. 12. 25.
 James Potter felriadt. Egyre többször gyötörték ezek a rémálmok. Ismét magányosan ébredt. Akit tudott elvesztett, családtagjait és barátait, mindenkit. Elviselhetetlen volt számára az űr, amit maguk után hagytak. Azt kívánta valahánysozr felébredt, bár ő is meghalt volna a végső csatában. Ágas napja lassan eltelt. A Főnix Rendje megmaradt tagjai karácsonyi vacsorát rendeztek, mint minden évben a csata után. Gyászoltak, de leginkább ünnepelték Voldemort megbukásának évfordulóját. A Tekergőnek semmi kedve nem volt részt venni ezen az eseményen, mégis elment, így nem volt egyedül, bár a sebei karácsonykor mindig jobban fájtak. Most ott ült szemben Perselus Pitonnal és Hermione Grangerrel, akik a háború alatt egymásra találtak. Piton morcos volt, úgy tűnt ő sem fűz sok reményt ehhez a vacsorához, azonban Hermione rendíthetetlenül próbálta feldobni szerelme hangulatát. Három éve először James őszíntén elmosolyodott. Soha nem gondolta volna, hogy így látja viszont utált évfolyam társát, de örült a boldogságának. Különös is volt számára ez a fajta kedves érzés, ami Pipogyusz iránt fogta el. Az említett férfi észrevette, hogy nézik, mert pillantását Potterre emelte. A szemei szánalmat és sajnálatot tükröztek, nem a régi gyűlöletet, amit iskolás korukban vélt felfedezni a sötét szempárban, akárhányszor találkoztak. - Gratulálok a házasságodhoz - nyújtotta James a régi ellenség felé a kezét - Még nem volt alakalmam megtenni. - Köszönöm - hallatszott a sötét alak mély, kellemes hangja és elfogadta a felényújtott jobbot. - És Perselus - még mindig szorította a másik kezét - Lily megbocsátott, szerintem már az utolsó évünk végén. Mikor összeházasodtunk mondta, megakarja veled beszélni az egészet. Hitt benned, elhitte, hogy a jó oldalon állsz és én is szentül hittem végül. Ne haragudj, az iskolai ellenségeskedés miatt. Mindig is féltékeny voltam rád, hogy Lily téged jobban szeret... Sajnálom - suttogta, majd elengedte az addig tartott kezet, de végig Piton szemébe nézett, akin arcán egyszerre több érzelem is átfutott; a harag, a fájdalom, a megbocsátás és valamiféle kedves vonás. - Köszönöm, hogy elmondtad és az iskolai dolog már régen történt, nem számít, el van felejtve - és James, majdnem leesett a székéről, annyira meglepődött, mikor Perselust mosolyogni látta, aztán a kezét nyújtotta - Barátok? - kérdezte Piton nmagát is meglepve. James bólintott és megrázta új barátja kezét. Ettől kezdve James nem érezte magát kellemetlenül a vacsorán, végig a Piton házaspárral diskurált és megbeszéltek egy találkozót. Mikor elütőtte az éjfélt az egész vendégsereglet haza ment, kivétel nélkül. James hazaérve érezte, hogy mennyire fáradt. Azon nyomban bevetette magát a puha ágyba és elaludt.
*
Lily és Harry vártak rá álmában. Mindketten mosolyogtak és örömmel fogadták Jamest, a férfit, aki egész eddig elveszett volt mind a varázslók, mind a muglik világában. Ahogy a férfi közelebb ment hozzájuk egyre többen voltak. Ott termett Remus, Sirius, Albus és a többi barát, Alice és Neville Longbottom. Az idős Potter szeretteihez és barátaihoz szaladt, nevetett és jól szórakozott a többiekkel, nem akart kilépni ebből az álomból... * Másnap Perselus Piton és Hermione Granger lesúlytó hírt kapott. Újdonsült barátjukat James Pottert holtan találták lakásán.