Anna - James & Tofu

Váratlan elképzelés volt, de díjazom az ilyen kreatív ötleteket. Nekem tetszett. :)

- Én egy mesét akarok. És jót. És Jamest. - Jamest? Biztos vagy benne? - Odamegy a könyvespolchoz, és elkezd keresgélni. - Igen, biztos. - Meg is találtam. Ez jó lesz? - Tökéletes. Azt a mesét nagyon szeretem. - Akkor kezdjük is el... „A tóparton...
A tóparton minden csendes volt, csak a bogarak dalát lehetett hallani, ahogy zümmögnek vagy ciripelnek. A Nap már lement, helyette feljött az ezüstszínű Hold. Nyugodt volt az egész természet, amíg egy bokor meg nem rezdült. Hirtelen kiugrott belőle egy nyuszi. Álljunk csak meg: egy nyuszi? Mit keres ott egy nyuszi? Miért nem inkább egy béka vagy valami... Na, mindegy, menjünk tovább. A nyuszi elugrándozott ott magának, amíg hirtelen meg nem hallotta a morgást mögűle. Gyorsan elkezdett furni, nem tudta, hogy merre megy, csak futott, ahogy tudott. A morgás abbamaradt. A nyuszi megállt, és körbenézett. Hirtelen egy gyenge fájdalmat érzett a hátán, majd azt, hogy a levegőben lóg. Tudta, hogy elkapta az az „állat“, ami miatt elkezdett futni. Nincs menekvés. Eljött az a pillanat, amitől legjobban félt... De nem az történt. Az „állatja“ hirtelen átváltozott, és az ölébe vette. - Szia, kicsi nyuszi - gügyögte neki az átváltozott „állat“. - Fáj valamid? Nem akartalak megharapni, csak éppen elfogni. A nyuszinak fogalma se volt, hogy akkor most mi van. Nem fogják megenni? Nem bízott ebben a „változó állatban“. - Ne félj tőlem, nem foglak bántani - mondta csendesen a nyuszinak. - El kellene, hogy nevezzelek. Mi is legyen, mi is legyen... Megvan. A mai naptól fogva a Te hivatalos neved Tofu lesz. A nyuszi - mintha értené - olyan pofát vágott, amitől az „állatnak“ nevetnie kellett. - Én nem foglak tudni eltartani téged, de találok neked egy jó gazdid. És már tudom is, hogy ki lesz az. Vagy mondjam inkább, hogy gazdik? Az „állat“ elkezdett futni a kastély felé, de amikor odaért, lelassított, és próbált feltünésmentesen visszajutni a klubhelyiségbe. Tudta, hogy tilosban jár, ezért akármikor elkaphatják. Amikor belépett a klubhelyiségbe, négy szempárral találta magát szemben. - Te meg hol jártál? Amióta visszajöttünk a büntetésből, te szőrén-szálán eltüntél - mondta az „állat“ egyik barátja, Remus Lupin. - Igen, én is ezt akartam kérdezni - válaszolta a másik barátja, aki James Potter volt. - Kihagytad a kviddicsedzést is - nézett rá csúnyán James, mivel ő volt a csapatkapitány. Nos, ebből rájöhettetek, hogy az a titokzatos „állat“ Sirius Black. Ő mindig ilyen, hogy is mondjam... zizis volt. Nézzétek el neki, soha nem fogja kinőni. - Igen, kihagytam, mivel... egy kis friss levegőre vágytam. Tudjátok, hogy van ez - nézett rájuk bárgyú tekintettel. - Nem, nem tudjuk... és egyébként is, mi van a kezedben? - kérdi James. Mikor Remus meglátta, hogy mi az, hirtelen ugrott egyet, és elkezdett sikítozni. - Nee, ez egy nyuszíí - sikította Sirius arcába. - Jé, tényleg - nézett hülyén Remusra. - Most mi bajod van? Ugye nem félsz a nyusziktól? És kikérem magamnak, őt Tofunak hívják. James úgy nézett rá, mint aki megőrült. - Ezt ugye most nem mondod komolyan? Ezért hagytad ki az edzést? - Nem. Kimentem sétálni, majd átváltoztam kutyává, és egy kicsit futkároztam. Aztán hirtelen megláttam Tofut, gondoltam, örülni fogtok neki, hiszen van egy meglepetésem nektek. - Milyen meglepetés? - kérdezte Remus, mert látszott rajta, hogy tart attól a meglepetéstől. - Még nem fejeztem be a mondanivalómat, majd mindjárt elmondom - nézett rá szúrós szemekkel, amiért félbe szakította. - Szóval, ott tartottam, hogy... Ja, igen, megláttam, és elkezdtem Tofu után futni, de ő meglátott, így elkezdtünk kergetőzni. Amikor elkaptam, elkezdtem hozzá beszélni, értitek... - vigyorgott a barátaira. - Nem, nem értjük. Abszolút nem értjük. Te teljesen meggyagyultál. - Aztán idehoztam, és onnan már tudjátok - mondta, majd odasétált Tofuval a kényelmes fotelhoz, és leült rá. - És mi a meglepetés? - kérdezte félve Remus. - Jaj, tényleg, el is felejtettem. Nos, a meglepetés az, hogy ettől a perctől fogva, ti vagytok Tofu hivatalos gazdái. - Hogy mi? - ordítják egyszerre Siriusra. - Te megőrültél. Hívom Madam Pomfreyt. - Ez már James volt. - Nem kell ide ő. Nincs semmi bajom, de Tofura tényleg vigyázhatnátok, mellettem nem lenne jó helye. - De hát ez őrültség. Mit kezdjünk vele órák alatt? - Remus már nem bírta tovább. Muszáj volt valamit tennie. - Remus, ha te nem vállalod, akkor egyedül James lesz a gazdája Tofunak. Ezt akarod? - nézett rá barátjára Sirius. - Álljunk csak meg - szólt bele most már James is. - Miért pont én? - Azért, mert te vagy a másik gondviselője. - Sirius ezt úgy mondta, mintha valami fontos személy lenne, és épp most adna átt egy gyereket a leendő gondviselőjének. - De hát... Ez nem lehet igaz. Mindig bele keversz valamibe. Ez volt az a pillanat, amikor James beleegyezett, és törvényesen - már ha ezt annak lehet venni - Tofu gazdája lett. - James? Miért nem Remus? - kérdezi a történet hallgató. - Azért, mert ebben James a főszereplő. - Úgy nézett rá, mintha nem tudná. - Jól van, jól van, folytassuk inkább. Az iskolában hamar híre ment ennek a dolognak. Mindenki azt várta, hogy James Potter megjelenjen a nyuszijával. Ez hétfőn meg is történt, mikor már a Nagyterem felé mentek. James rávarázsolt Tofura egy nyakörvet, hogy el ne vesszen. A Nagyterem felé menet mindenki megbámulta őket, sőt, többen is odamentek, hogy közelebbről láthassák Tofut, vagy éppen engedélyt kérni a simogatásra. Mikor ezt már vagy tízszer eljátszották Jamesszel, betelt nála a pohár, és úgy ráordított mindenkire, aki a közelébe akart menni Tofunak, hogy gyorsan elviharoztak onnan. Reggeli után James elment McGalagonyhoz, hogy engedélyt kérjen Tofu órai látogatásaihoz. - Biztos, hogy nem lehet addig becsukni valahova? - kérdezte McGalagony reménykedve Jamest. - Nem, megfogattam Siriusnak, hogy szeretni és vigyázni fogok rá - mondta monoton hangon. - Rendben. Nos, ha nem lehet mást tenni, akkor megengedem, hogy órára is veled járjon, de ez ne akadályozzon meg a tanulásban - egyezett bele. - Nem, nem fog. Köszönöm, McGalagony professzor - mondta, majd elköszönt, és kiment a szobából. Az első órája bájitaltan lesz a mardekárosokkal. Nem félt tőle, csak egy kicsit tartott attól, hogy mit fognak hozzá szólni. James Potter nem hátrál meg. Nehogy beijedjen a mardekárosoktól - nézett rám a kedves hallgatóm. - Nyugi, majd meglátod -mondtam mosolyogva, és folytattam: James futva tette meg az utat a bájitaltan teremig, mivel Tofut elkellett vinni egy bizonyos helyre óra előtt. Mire odaért, már mindenki bent volt. - Bocsánat a késésért, tanár úr, csak volt egy kis elintéznivalóm - hadarta el gyorsan, majd leült Tofuval a kezében Sirius mellé. - Semmi gond, fiam, az a lényeg, hogy már itt vagy. Kit tisztelhetünk meg még? - nézett Tofura Lumpsluck professzor. - Hát, izé, ő itt Tofu, az én nyulam. McGalagonytól kaptam rá engedélyt, hogy részt vegyen velem az órákon. - De ugye nem itt fogja végezni a dolgát? - Nem, azért is késtem - pirult el ezen a kijelentésen. Többen kuncogtak a beszélgetésen. - Nos, rendben, de azért nézzen rá közbe-közbe. Nem szeretném a laboromban tudja mit látni - mondta a professzor egy kicsit pironkodva. - Rendben. - Diákok, nyissátok ki az 53. oldalon a könyvet. - S ezzel kezdetét vette az óra. Azon csodálkozott, hogy Piton nem szólt semmit sem. Lehet, majd szünetben. Azért reménykedett, hogy nem így lesz. Miután kicsengettek, James összepakolta a dolgait, majd megfogta a nyakörvet, és Tofuval kisétáltak a teremből. Ahogy gondolta, Piton már várta a folyosó végén. - Mit akarsz, Pipogyusz? - kérdezte mogorván, pálcával a kezében. - Semmit sem, csak kíváncsi voltam a nyuszikádra - vigyorgott gúnyosan Jamesre. - Nos, tessék, most már láttad. Megfelel? - kérdezi hangosabban, mert már kezd elege lenni ebből a Tofus dologból. Mikor szállnak le már róluk? - Szerintem soha. Ez mindig téma lesz, mivel nemigen fordult elő, hogy valaki nyulat tartson a Roxfortban. - Igaz. Na, menjünk tovább. Mikor tovább indult, Piton még utána szólt: - Vigyázz a nyuszidra, Potter! Csak ennyit mondott, de akkor is meglepődött rajta. Vigyázzak a nyuszira? Én mindig vigyázok rá. Lenézett Tofura, aki vígan sétált mellette. Nagyon megkedvelte ebben a két napban. Jól esett neki, hogy vigyázhat valakire. Gyorsan elindult hát a klubhelyiségbe a többi könyveiért, de valaki megállította. Lily volt az. - Szia. Dumbledore professzor küldött, hogy szóljak, beszélni szeretne veled. Azt is mondta, hogy amint megkaptad az üzenetet, menjél fel - hadarta el gyorsan, majd még hozzátette: - Egyébként, helyes a nyuszid - mondta mosolyogva, majd elment. Mi van ma az emberekkel? Annyira meglepődött Lilyn, hogy megszólalni se bírt. Eszébe jutott, hogy Dumbledorhoz kellene mennie. Tofut felvette, majd elsietett az igazgatóhoz. Útközben azon gondolkozott, hogy mit akarhat tőle az igazgató. Nem csinált semmi rosszat, szóval csak Tofuról lehet szó. Közben eszébe jutott, hogy nem tudja a jelszót. Amint meglátta a kőszörnyet, megnyugodott, mivel Dumbledore professzor ott állt mellette. - Gyere, fiam, szeretnék veled beszélni - mondta, de egész végig Tofura nézett. Tudta, hogy Tofuról lesz szó. Remélte, hogy veszik el tőle. Megszerette. Meg kell köszönnie Siriusnak, amiért odaadta neki. Gyorsan felmentek a lépcsőn, majd helyet foglaltak a kényelmes székekben. - A nyuladnak szeretnék veled beszélni - mondta. - Rendben van, uram, de ugye nem akarja elvenni? - kérdezte úgy, mint a kisbabák, ha elveszik a kedvenc játékát. - Nem. Nem fogom elvenni. Annál jobb ötletem van. Hallottál már a szépségversenyekről? James bólintott egyet. - Hát ez remek, mert van egy jó hírem. - Professzor úr, mi lenne az? - kérdi, de már tudta előre a választ. - Beneveztelek titeket egy olyan versenyre. James majdnem elájult. 2 év múlva A Reggeli Próféta aznapi számában, azonbelül a főcímlapon egy kép díszelgett. A kép alatt ez állt: „James Potter és nyula, Tofu, harmadszorra nyerte meg az országos szépségversenyt. Gratulálunk nekik. A Próféta szerkesztősége“ - Hm. Ez jó mese volt. Vajon ez alatt az idő alatt mi történt velük? - Az már egy másik történet - mondta, majd becsukta a könyvet. 2 perc múlva - Mi lenne, ha mi is jelentkeznénk egy ilyen versenyre? - *Könyvcsapás* - Au. Ez fájt.
Vége